A Kis-Pingvinek életében van pár esemény, ami már hagyománynak számít, hiszen minden évben megrendezésre kerül többek között a szemétszedés vagy a mellrákszűrés jelentőségére felhívó futás is. Ilyen hagyomány a háziúszóversenyünk is, amiből – hiszen a jóból sose elég – évente kettő kerül megrendezésre, a téli és a tavaszi időszakban. Idén május 11-én kerítettünk sort az első ilyen megmérettetésre, aminek még nem feltétlen a véres összecsapás a jelentősége, sokkal inkább egy újabb, másféle pozitív élmény biztosítása a gyerkőcöknek, hogy ezzel is növeljük a kedvüket a sportoláshoz.
Az első futamok a legkisebbek számára kerülnek megrendezésre, ahol még eszközzel és oktató segítségével szelik át a medencét, a dobogóra pedig természetesen mindenki felállhat, és érem is kerül a nyakába, hiszen az egész éves szorgalmukat díjjazzuk, a lényeg pedig az, hogy ki-ki magához mérten mennyit fejlődött.
Ahogy haladunk előre az egyre nagyobbaké a szerep, persze a nagyobbat is csak idézőjelesen értjük, sokan már hatévesen is egyedül, eszköz és segítő nélkül teljesítenek két úszásnemben, méghozzá milyen remekül! A futamokat pedig a versenysportolók zárják, körülöttük már tényleg pezseg a víz, izgalmas percek ezek számukra is, amikor megmutathatják, miért is dolgoznak nap, mint nap olyan elszántan az edzéseken.
Az idei úszóverseny meglepetésvendége az a huszonnégy bátor Kis-Pingvin volt, akik júniusban hosszában fogják átúszni a Balatont, méghozzá egy nemes ügy érdekében, Flórának gyűjtve ezzel a kezelésére. Ha valaki, hát ők biztosan tudják, hogy milyen szívvel-lélekkel hajtani a medencében, de a parton se okoztak csalódást, hiszen a bemelegítőtornát is ügyesen levezényelték, az éremosztásban is segédkeztek, de talán, ami a legfontosabb feladatuk volt, hogy a célban buzdították kisebb társaikat. Ebbe pedig tényleg beleadtak apait-anyait, tényleg igazi versenyhangulat kerekedett.
Persze nem elégedtünk volna meg teljesen, ha csak ilyen rövid napot töltöttünk volna az uszodában, az úszás után a másik kedvenc sportunké, a vízilabdáé volt a főszerep. A még bajnokságban nem szereplő korcsoportok mutathatták meg, mennyi mindent tanultak az idei évben, szám szerint három, a legidősebbek a 2013-asok mérkőzése nyitotta a délutáni programot. Az egy évvel fiatalabbakhoz ráadásul vendégségbe érkezett a Dunaújváros csapata, akikkel az idei év folyamán már többször összemérhették erejüket az általuk szervezett házibajnokságok keretein belül. A napot végül a legkisebbek vízilabda meccse zárta, ami a sportértékén kívül határozottan cuki is volt, rengeteget fejlődött az összes sportolópalántánk.
Ezek a rendezvények a hangulat és a sportolás élvezete mellett mindig remek lehetőségek arra, hogy a szülők, és mi edzők is láthassuk, mennyit ér fél-egy év befektetett munka, és bízunk benne, hogy a gyerkőcök is látják, hogy igenis megéri dolgozni, már csak azért is, hogy napról napra felülkerekedhessünk korábbi önmagunkon.