Mozgalmas év volt az idei vízilabdázóink számára, számos mérkőzésen vettek részt a legkisebbeknek hirdetett, Budapest IV. gyermek bajnokságtól kezdve egészen az Országos bajnokságokig. Idén már másodszorra indult mindhárom budapesti korosztályban Kis-Pingvin csapat, a nagyobbak pedig a Dunaújvárossal fúzióban meccseztek, az országos gyerekcsapat gerincét adva, néhányan a serdülő korosztályban is megmérettetve magukat. Egy ilyen fárasztó, mosolyokkal és könnyekkel is tűzdelt szezon végén látogattunk Csongrádra, ahol még nem a pihenésé volt a főszerep – hiszen a 2011-es korosztály még utána hétvégén bajnokit játszott, amíg a 2012-esek Csongrádon szerepeltek egy kupán – de a gyerkőcöknek lehetősége nyílt bandázni, szórakozni is az edzések mellett.
Több, mint harminc gyerekkel – ahol a legkisebb tíz, a legnagyobb már tizenhat éves – vettük nyakunkba az országot, és vonatoztunk le Csongrádra. Már az utazás során adódtak kisebb nehézségek – de ilyen jó kondiban lévő gyerekeknek meg se kottyan egy kis rohanás a vasútállomáson a csatlakozáshoz.
Megérkezés után szállás, étkezés… minden nagyon rendben volt, segítőkészek és kedvesek voltak velünk, ebéd után pedig célba is vettük a strandot, ahol az időnk nagy részét töltöttük – na nem csak pancsolással, itt zajlottak az edzések is. A különböző korosztályok egymásután edzőmeccsezhettek a Csongrád csapataival, a nyitott medence és a verőfényes napsütés csak tovább emelte ennek a fényét.
Persze programokból se volt hiány, csináltak a srácok toborzóvideót, voltunk sárkány hajózni, még fociztunk is egyet szárazföldi edzés gyanánt, a szerdai vacsorát pedig mindenki magának készíthette el a tábortűz körül. Csütörtökön a délelőtti edzés után ebéd, délután pedig a 2012-es korosztály a már említett tornán mérhette össze tudását a Csongrád és a Szentes csapatával. Ők a vízben küzdöttek nagyot, a többiek pedig a lelátón, hisz a kisebbektől-nagyobbaktól zengett a strand mindkét mérkőzésük alatt, hatalmas hangulatot kerekítve a kupához.
Az már csak külön büszkeség, hogy mindkét meccset megnyerték a srácok, a győzelmet pedig mindenki magáénak érezhette, hiszen végtére is egy csapat vagyunk. Ezt érezhettük az aznapi záróbulin is – egy közösségként, kisebbek és nagyobbak együtt, felszabadultan tudnak bulizni, énekelni és táncolni, azt érezni, amit mi; hogy jó ide tartozni.